Pásztor János szobra a Nemzet Főterén

Pásztor János: II. Rákóczi Ferenc (1937)
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)

Rákóczi budapesti szobrának ötlete már hamvainak hazaszállítását követően felmerült az országgyűlésben, amikor 1906 decemberében Thoroczkay Viktor képviselő interpellációjában kérte a kormányt, hogy emeljenek szobrot a fejedelemnek. 1907. február 22-én ugyanezt az óhajt erősítette meg Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Alsófehér vármegyék és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület felirata is. 1928-ban Jánossy Gábor képviselő kérte a kormányt, hogy tegyen végre lépéseket a szoborállítás érdekében. Végül maga a kormányzó, Horthy Miklós így utasította Gömbös Gyula miniszterelnököt 1934-ben: „Szívbeli óhajtásom, hogy dicső emléke a parlament előtti térség déli oldalán lovas ércszoborral örökíttessék meg. Hirdesse ott a szobor örök időkre a magyar nemzet soha el nem múló háláját és tiszteletét II. Rákóczi Ferenc nagy történelmi alakja iránt, aki Magyarország függetlensége és ősi alkotmányának szabadsága érdekében vívott harcaiban s küzdelmeiben az önzetlen hazaszeretetnek és a páratlan áldozatkészségnek oly nemes példáját adta” (Kis Ujság, 1934. 8. 19. 4. o.). Ezt követően Almásy László házelnök javaslatára a felsőház 25 000 pengőt szavazott meg a szobor költségeihez.

A szobor agyagmintája
(Kép: Magyar Művészet, 1938. 133. o.)

Pásztor János szobrászművész feleségével a szobor agyagmintája előtt
(Kép: Az Est, 1936. 7. 26. 10. o.)

A szobrot a kormányzó és más főúri méltóságok jelenlétében leplezték le 1937. május 2-án. A Himnusz felhangzása után Darányi Kálmán miniszterelnök leplezte le az alkotást, majd a kormány nevében Hóman Bálint kultuszminiszter mondott beszédet. Ezután Szendy Károly polgármester vette át a szobrot a főváros gondozásába, majd a koszorúzások sorát a kormányzó nyitotta meg. Az utolsó koszorúk elhelyezését követően honvédcsapatok tisztelegtek Rákóczi ércbe öntött szoboralakja előtt, a Gellérthegyen ágyúlövések dördültek el és a főváros templomaiban megkondultak a harangok.

A szobor leleplezési ünnepségén készült felvétel
(Kép: Tolnai Világlapja, 1937. 20. sz. 7. o.)

(Kép: Fortepan / Pálinkás Zsolt)

A kormány a szobor elkészítésével Pásztor János szobrászművészt bízta meg. A vörös svéd gránittal burkolt, erőteljes barokk stílusjegyeket hordozó talapzat Györgyi Dénes építész munkája. Rákóczi ágaskodó paripán, könnyű páncélban, fedetlen fővel, oldalán karddal, puha szárú, sarkantyús csizmában, térdeinél a nyeregben egy-egy korabeli pisztollyal, jobbjában díszes buzogánnyal látható az alkotáson. Főúri származására a páncéljára simuló Aranygyapjas Rend jelvénye utal. A posztamens homlokzati részén II. Rákóczi Ferenc hercegi koronás családi címere látható, alatta mindössze egy szó áll: Rákóczi. A posztamens hátoldalán a „Halálának kétszázadik évfordulóján állította a magyar nemzet 1935” sorok olvashatók.

Archív felvételek

A posztamens jobb oldalára Rákóczi 1704 elején kiadott, de 1703. június 7-ére antedatált Recrudescunt kezdetű manifesztumának kezdő sorait vésték, sajnos hibásan. A tévesen felírt mondatra többen is felhívták a figyelmet, de a szükséges javításokat nem tették meg. Erre csak a második világháború után kínálkozott lehetőség, amikor 1959-ben a szobor sérüléseit kijavították és a talapzat külső borítását is megújították. Ekkor már csak egy szót véstek fel, ha nem is hibásan, de a közismert változattól eltérő formában („vulnera” helyett „volnera”), azonban a talapzat másik oldalán lévő feliratból önkényesen elhagyták a „cum Deo” kifejezést, amelyet majd csak 1989-ben véstek vissza.
A szobrot 2013 májusában leemelték talapzatáról és restaurálásra elszállították, majd 2014 januárjában visszahelyezték a szintén felújított talapzatára. Az idézet kálváriája 2020-ban ért véget, amikor kijavították az utolsó vitatott szóalakot is.

Részlet Hóman Bálint ünnepi beszédéből

„Rákóczi Ferenc elbukott, de bukása felemelte. Egyéniségének nemes vonásai épp a száműzetésben bontakoztak ki a maguk teljes nagyságában. A világi javak elvetése, sőt megvetése, a fejedelem önzetlen lemondása és nemes igénytelensége, eszmei magaslatra emelkedő erkölcsisége és az egykor maga elé tűzött nagy magyar célok szolgálatában folytatott reménytelen, de kitartó küzdelme a száműzött Rákóczit a magyar ügy, a nemzeti függetlenség, az áldozatos hazafiság eszményévé avatta”. (Századok, 1937. 135. o.)

Hóman Bálint kultuszminiszter
(Kép: Képes Pesti Hírlap, 1937. 96. sz.)

(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)

Felhasznált irodalom:

• A legenda és a szobor Rákóczija. Pesti Napló, 1937. május 2. 1. o.
• A „nagyságos fejedelemnél”. Pásztor János Rákóczi Ferenc lovasszobra. Pesti Napló, 1936. augusztus 2. 42. o.
• A rehabilitált Rákóczi. A Kossuth Lajos téri Rákóczi-szobor története. Pesti Napló, 1937. május 2. 35. o.
• Kárpáti Aurél: Hadik és Rákóczi. A két új lovasszobor. Pesti Napló, 1937. május 6. 14. o.
• Leleplezték Rákóczi lovasszobrát a Kossuth Lajos téren. Pesti Napló, 1937. május 4. 8. o.
• Lelkes Nándor József: A nagyságos fejedelem. Tolnai Világlapja, 1937. 18. sz. 26. o.
• Prohászka László: Lovas szobrok. Városháza. 1997. 39–42. o.