Rákóczi a Hősök terén
Kisfaludi Strobl Zsigmond: II. Rákóczi Ferenc (1955)
(Fotó: Ilyés Gábor, 2005)
A honfoglalás millenniumának méltó megünneplését előkészítő bizottság az Ezredéves emlékmű előzetes terveinek elkészítésére Schickedanz Albert műépítészt és Zala György szobrászművészt kérte föl, majd 1895 májusában szerződést is kötött a művészekkel. 1901 októberében, a Gábriel arkangyalt tartó oszlop belsejében elhelyezték az emlékmű történetét feldolgozó okmányt, majd az arkangyalt ráhelyezték az oszlop tetejére. A szobrokat befogadó félköríves kolonnád megépítése után, 1905. január 17-én a kormány átadta a fővárosnak az Ezredéves emlékművet. A kolonnád bal oldalába eredetileg I. István, I. László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, I. Károly, I. Lajos, míg jobb oldalába Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és I. Ferenc József szobrait helyezték. Az emlékművet a Hősök emlékkövével együtt 1929. május 26-án avatták. 1932-ben a teret az emlékkőről Hősök terének nevezték el. A második világháború során keletkezett sérülések alkalmat adtak a szoborcserékre is: a Habsburg uralkodók szobrait a magyar szabadságküzdelmek nagy vezéralakjai váltották. Így készült el 1955-ben Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc szobra, míg utolsóként, 1956 tavaszán helyezték el Kossuth Lajos ércbe öntött alakját. Az egész alakos szobrok alá a személyhez köthető bronz reliefeket helyeztek el.
A Millenniumi emlékmű és a Hősök emlékköve együttesét az Országgyűlés 2001-ben, a magyar állam megalapításának ezeréves évfordulója tiszteletére nemzeti emlékhellyé nyilvánította.
(Kép: Szabad Művészet, 1954. 7. sz. 319. o.)
"Esze Tamás jobbágyseregével fogadja a hazatérő Rákóczit"
(Fotó: Ilyés Gábor, 2005)
A Magyar Nemzetben így mutatták be az alkotást
„Vértezetben és fejedelmi palástban ábrázolja a kuruc hadvezért és uralkodót, aki jobbjával buzogányát tartja, balját csípőjén nyugtatja. Nemes elhatározás és lelkiismeret, férfias erős, méltóságteljes nyugalom jellemzi a szoboralakot. Valóban Rákóczit idézi ez a szobor, amilyennek a történelemből ismerjük, s ahogyan a nép képzeletében él. Mányoky Ádám egykorú képén igézőbb és kedvesebb, szívhez szólóbb talán a fejedelem, de ez a szobor történelmibb és egy kicsit olyan is, mint aminőnek a holland követ láthatta, amikor komolyságáról, díszes megjelenéséről, műveltségéről a jelentését írta.” (Magyar Nemzet, 1955. 7. 10. 7. o.)
(Fotó: Ilyés Gábor, 2005)
Felhasznált irodalom:
- Helgert Imre – Négyesi Lajos – B. Kalavszky Györgyi: Nemzeti Emlékhely a Hősök terén. Szaktudás Kiadó. Bp., 2002.
- Ujvári Imre: Két kuruc király szobra. Magyar Nemzet, 1955. július 10. 7. o.